IllényiKatica |
Midőn Havannában hajóra szálltam én,
Elbúcsúzni akkor senki se jött felém.
Egy árva kis galamb mellettem felrepült,
Csodás utamon csak ő kísért egyedül.
Ha majd ablakodra suhanva száll egy galamb,
Simogasd, csókold, mintha én lennék ott magam!
Tartsd minden jóval, szerelmes szóval szegényt,
Hiszen szívedbe remegve elviszi a reményt!
Szerelmem, légy enyém, szívedet kérem én csak!
Gyere vélem, aranyos lélek, oda, hol élek én. (2x)
Most búcsúzom tőled, szerelmem, késő már.
Úgy fáj most a szívem szerelmünk alkonyán.
Most lovagod egy utolsó táncra kér.
Úgy zeng a gitár, s lobogva forr a vér.
És szerelmet zeng a falevél, s minden virág.
Millió csillag az égen téged imád.
Szerelmem téged hív, s súgva mesél.
Halk szerenádom neked szól, s tőled remél.